Műhely

A kézműveskedéshez rengeteg eszközre, alapanyagra van szükségem. A holmik hamar összegyűltek és kezdetben rosszabbnál rosszabb megoldásokat találtam a tárolásra. Pl. biztos voltam benne, hogy van itthon 0,2-es damilom, de vennem kellett, mert nem találtam. Vagy alkotás helyett keresgéléssel ment el az idő.
Rá kellett jönnöm, hogy csak akkor tekinthetem úgy, hogy van itthon valamim, ha pontosan tudom, hol van :-)

Először az apró gyöngyök tárolását kellett megoldanom, ehhez egyszer kaptam ajándékba jó sok kémcsövet. Kezdetben színenként összegumiztam, és egy éjjeliszekrény fiókjaiban tároltam. Ennél sokkal szebb és átláthatóbb a jelenlegi megoldás, ehhez viszont a húgom gondos munkájára volt szükség. A kezeletlen fa szekrényke fiókjait fehérre festette, a szekrényt pedig a kérésemre vízkékre.



A fiókok közül egybe még kész ékszerek is belefértek.












A fiókokba színek szerint osztottam a gyöngyöket, a fogantyúk közepére pedig egy-egy szem kásagyöngyöt rögzítettem, így könnyen látható, melyik fiókban mi rejtőzik. Az alsó, mélyebb fiókokban alkatrészek, fonalak is elfértek.






A szekrényke tetején egy-egy aktuális kedvenc nyaklánc talál helyet magának, meg egy saját készítésű kis kerámiatálkában egy-két egyéb apróság.

A másik zseniális tárolóhelyet, egy régi bútor apró rekeszekkel teli tárolóját, szintén a húgomnak köszönhetem, meg a férjemnek, aki az asztal lapja alól elővarázsolható fiókot fabrikált belőle.








A fiókot teljesen ki lehet húzni, hogy a hátsó rekeszekhez is hozzáférjek.










Nagyobbacska gyöngyök, félkész darabok tárolására használom.










Az asztalon pedig félkész darabokat tárolok. Egy régi farmernadrág szárából varrtam, és textilkeményítővel alakítottam ezt a két "dobozt".











Iskolai feladatként kezdte a pályafutását ez a két sólisztgyurma tálka. A gyermek kapott rá egy szép kisötöst, aztán lefújtam fémes festékkel és használatba vettem. A háttérben a mandzsetta formájú kerámia edényke egészen amatőr saját munka :-)