Már lerajzoltam ezt a motívumot pár változatban a vázlatfüzetembe, de valahogy mindig csak gondolat maradt. Volt vázlatom taft-drót, selyem-gyapjú, bőr-fém, gyöngy-filc, textilszálacska-organza-ezüstszálas szabad tűzés kombinációkra. Nyakláncot terveztem, de a formája még nem alakult ki - rövid legyen vagy hosszú? Merev legyen a lánc vagy tartsam meg a textil puhaságát? Mennyire legyen stilizált?
Szuper új horgolótűm van, muszáj volt kipróbálni, ezért ezt a technikát választottam. A fonalaim egyszínűek viszont szerencsére sok rövidebb-hosszabb maradék van köztük, így gondoltam, hogy ki lehet belőlük hozni egy kis színátmenetet. Hogy elmossam az éles váltásokat, dupla szállal dolgoztam, mindig csak az egyiket cseréltem le. Ezzel sűrűbb lett a horgolás és a formáját is könnyebben megtartja. A szárnál kezdtem, rövidpálcákból álló hurkával, ahogy a gyöngyhorgolásnál szokás. A hurka közepén egy vékony zöldes metál cérnát vezettem, időről időre ezt is hozzáfogtam a kétféle zöld árnyalathoz. És ha már gyöngyhorgolásról van szó, akkor legyen benne pár szem gyöngy is :-)
 |
| A zöldessárga fényes cérna itt-ott feltűnik a száron. Elszórva zöld kásagyöngyöt is belehorgoltam. |
Kb. 40 centi horgolás után elkezdtem kiszélesíteni a szárat, és áttértem zöldessárga, majd sárga fonalra. A gyöngyök színét is a fonalhoz igazítottam.
 |
| A virág tövéhez érve a szárat kiszélesítettem |
Mivel a szirom két széle takarja egymást, a spirális körben horgolás helyett oda-vissza építettem egymásra a sorokat. Hogy megtartsam a munka képét, - a száránál mindig a horgolás hátulja volt kifelé és a hátsó szálba öltöttem a rövidpálcákat, - mindig a virág külseje felé eső szálba öltöttem oda és vissza is a szirom horgolásánál.
A szirom közepét hamispálcával és egyráhajtásos pálcával magasítottam meg, és egy keveset szaporítottam is, így kialakult a virág csúcsa.
A virág porzóját külön darabként horgoltam meg. Kicsit kiszélesítettem, sárga és fehér fonalakat használtam hozzá, és bőkezűbben bántam a gyöngyökkel.
És csak ekkor kezdtem a lánc formájával kísérletezni. Az volt az elképzelésem, hogy összedolgozom a porzó csúcsát és a szár végét, majd a virág mélyére és a porzó tövére mágneskapcsot varrok, és ezzel zárom a láncot, láthatatlanul, a virág mélyén.
Végül inkább kapocs nélküli változat mellett döntöttem. Egyszer már csináltam ilyet, hogy utólag fűztem memóriadrótot egy gyöngyhurokba, és tudtam, hogy macerás. De sajnos ahhoz már elég régen csináltam, hogy elfelejtsem, mennyire. Háromnegyed órával később, és számtalan fogadkozást követően, hogy ilyet a jövőben sem, sohasohasoha, már csak a drót két végét kellett eldolgozni.
A virág mélyén a drót végére egy kb. 1 cm átmérőjű gyöngyöt fűztem, majd hurkot hajlítottam a drótra. Erre varrtam rá a porzót. A szár végén kikandikáló drótot alaposan megcsiszoltam, portalanítottam, majd kétkomponensű ragasztóval bekentem, és egy smaragdzöld üveggyöngyöt csúsztattam rá. Ahogy a ragasztó megszáradt, egy másik cseppel a gyöngy alját a gyöngyhurka végéhez rögzítettem, hogy később se lógjon ki a drót.
Ezek után már csak a fotózás volt hátra :-)
